Szoktam

Mind mások vagyunk, én példaként egy vérbeli ragaszkodó. Nem engedek a szokásaimból, ha mégis muszáj, azt borzasztóan élem meg. Meg van mindennek a helye, hol tárolom, hová szoktam tenni, hol keressem az adott iratot, könyvet, szezonális ruhadarabot. Viszont ha valamiből kiábrándulok, vagy jön egy villámcsapás, hogy ennek mégsem így kéne lennie a másodperc tört része alatt váltok. Nem így van ez az életmódnál.

Valahogyan, az az érzésed támad, hogy ha egy szendvicsre cseréled az évek óta reggelire fogyasztott zabkását, az életed  is meg fog változni. Igazából, ez így is van. Rengeteg hozzáadott értéke van az étkezéseknek. Nosztalgikus, emlékekkel, érzésekkel teli szokások.

Eszedbe jut a hétvégi bundás kenyérről, hogy kis korodban anyukád hétvégén rendszeresen sütött neked. Mellé pedig finom, mézes tea járt. Ma pedig vallasz bizonyos elveket, mely mind a bundás kenyér ellen szól. Amiből igazán finoman elkészíthető, az mind tiltólistás számodra. Felmerül ezek után benned a kérdés, azzal, hogy mindezt elutasítod,- tényszerűen persze csak a fehérlisztet, az olajat és cukrot- nem utasítod-e el a hagyományaidat, az emlékeidet, a családi szokásaidat is teljesen?

Túlzok, persze, hogy igen. De azt akarom mondani ezzel, hogy van, ami sokkal több annál, mint aminek látszik. Nagyon keveseknek jelenti az étel csak az üzemanyagot az életükhöz.

Tudd, azt, hogy nem vagy rossz, ha megkívánsz valami olyat, ami az elveid ellen való. Akkor sem vagy rossz, ha azt el is fogyasztod. Sőt rossz akkor sem vagy az, ha elcsúszol a határ mentén, a jelenlegi elveid és az emocionális étkezési hagyományaid között.

Ha ez téged is ennyire foglalkoztat, akkor ne legyél rest rájönni, miért egy-egy étel az, ami a legerőteljesebben szimbolizálja a gyerekkorodat. Mert ezt ugye te is sejted, hogy nem jó, ugye?

Teli van életünk szimbolikus étel-használattal. Jégkrém, méghozzá bödönből, szerelmi bánat esetén, pizza rendelés egy esős péntek estén, sütizés vasárnap délután az ebédet követően. Vajon ezeket mindig, specifikusan a testünk kívánja? Nem vagyok ebben biztos, érdemes mögé néznünk. Ehhez segítségünkre pedig, Dr. Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című könyve és az általa használt 8 pszichológiai éhség érkezik.  Ismerkedjetek meg az első néggyel rögtön!

Az ingeréhség
Életminőség rontó lehet, ha kevesebb inger ér minket, mint igényelnénk, ráadásul visszatérően ugyanazok az ingerek. Ahogy a testünk a tápanyagokra, idegrendszerünk az ingerekre éhes, mint látvány, íz, illat, hang, érintés, simogatás, beszélgetés. Az evés elnyomhatja az igazi hiányt, helyettesíthet egy másik ingert. Jellemző ingerhiányos állapotok lehetnek például

• kisgyermekkel otthon maradó anya vagy a kapcsolati ingereket hiányoló ember,
• munkahelyi monotónia,
• az élet összes kihívását stresszként kezelő ember.

A kapcsolatéhség
Van, hogy valahová annyira tartozni akar az ember, hogy már az sem számít, hogy az  igazából nem jó. A probléma, mint jó barát be tud kerülni az életébe, helytelen étkezési szokások, bizonyos ételekre támaszkodás formájában is. Innentől pedig ez már egy többszörösen negatív öngerjesztő kör is lehet, hiszen egy problémára, ha a jellemző válasz az evés, elveszik szép lassan a saját, valós igénye és annak kommunikálása.

Az elismeréséhség
Az elismerést szavakkal és cselekedetekkel kifejezve, kommunikáljuk a másik felé, hogy ő fontos és figyelünk rá. Ám mi van akkor, ha valaki annyira nem ismeri el saját magát, hogy ezt másoktól is képtelen befogadni. Előfordulhat ez a fajta éhség a következő helyzetekben:

• modern női szerepkör, mi számít most elég jónak?
• szerepkonfliktusok, mi a férfi és mi a nő szerepe ma, mi az elvárás ezekkel szemben?
• a média által sugallt, tökéletes ember képe, sikeresség és tökéletesség, csak együtt járhatnak?

Létezik az, hogy valaki annyira nincsen tisztában önmagával, hogy a saját, a mi esetünkben éhséghez kötődő igényeit sem képes felismerni. Ha pedig úgy érzi, sehonnan nem jön elismerés az életéből, jöhetnek azok saját magától, jutalom falatok formájában.

A szexuális éhség
Az evés és a szex között több kapcsolódási pont van, mint hinnénk. Mindkettőnél megjelenhet a vágyak kontrollálási problémája. Régen a nőknél a szexuális vágyak elfojtása, mint státusszimbólum volt jelen, ma ez áttevődött az evés iránti vágy elfojtásába. Mindkettő elvesztette eredeti funkcióját mára, valamint mindkettőnél használjuk a bűnöst, mint jelzőt. Kell ennél több magyarázat, miért lehetséges, hogy egyikben és másikban is attól eltérő vágyakat élünk meg?

Ha érdekelnek további érdekességek, hogy például a diétázás miért csak a bűnözéssel karöltve jelenik meg, kattints ide.