Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA


Még mindig rossz a sorrend-előbb belül aztán kívül

Általában, amikor valami nagyobb változás történik az életünkben-magánéleti, munkahelyi-egy jelentősebb, külsőleg látható változás is kíséri. Új frizura, új ruhatár, új hobbi, új törzshely, új diéta. Ez pedig az én kedvenc terepem.

 

Rögtön a lényegre térve. Önmagában egy kívülről jött változtatástól nem fog megváltozni az életed! Elkezdesz paleózni, mert azt mondják (kik?), hogy egészséges és akkor most minden jobb lesz. Egy kissé csiribí-csiribá hangulatot áraszt, neked nem?

 

Még mindig ott tartunk, hogy nincsenek meg a valódi miértek. “Nem vagyok elégedett a jelenlegi életmódommal, kövérnek tartom magam, valamit változtatnom kell, mert ez így nem mehet tovább. Biztos még mindig túl sok szénhidrátot eszem.” Komolyan, ez ennyire végtelenül egyszerű lenne?

 

Ha ez ennyi és én bonyolítom túl az egészet, legyen. Annak, csak örülni lehet, hogy egy, az aprónál némileg nagyobb változtatással egy éveken át rosszul működő életmódot meg is lehet változtatni.

 

Ám amennyiben neked is sántít a túlságosan is leegyszerűsített megközelítés, csak annyit tegyél meg, hogy bruttó öt percben elgondolkodsz azon, amit a cím sugall.
Valami nem jó.
Ez megesik mindenkivel.
Lehetne másként is.
Valószínűleg igen.
Tehetek azért, hogy változás álljon be?
Igen, de ha nem tudod pontosan mi és miért nem jó, akkor önmagában valaminek a megváltoztatása nem elég. A kívülről jött változás önmagában nem elég. A kívülről jött változás a belülről jövő változás nélkül mit sem ér, sőt. A kívülről jött változás, nem változás, csak egy körülmény. Az ahhoz való tudatos alkalmazkodás már lehet változás, de minden egyéb csak sepregetés a felszínen, véletlenül sem változás.

Tovább


Ynstant generáció

Azon túl, hogy milliófélék vagyunk, léteznek a szemmel látható generációs különbségek. Ki-ki mennyire korán szembesül ezzel, szüleivel, nagyszüleivel szemben állva, eltérő. Kérdés, hogy hasonló személyiségjegyekkel, de generációs különbséggel rendelkező embereknél ez mennyire ütközik ki.

Ritka az olyan dolog, aminek csak jó oldala van. Számomra sokszor már-már gyanús is. Ez nem jelenti azt, hogy mindent addig elemzek, fejtegetek, amíg meg nem találom a hibáját, nem. Mondok példákat, hogy jobban értsd, amire gondolok. Szeretek reggel edzeni, de ennek ára van, mégpedig a hajnali kelés. Szeretem az édességet, amit meg is engedek magamnak, de ezért cserébe valamely másik étkezésemből lecsípek, ennek a javára. Elmegyek egy barátom számára nagyon fontos eseményre, de már bujkál bennem a betegség, mégis igent mondok, mert mérlegelve az igen többet ér számomra.

Y- generációsnak születni sem csak pozitivitásokat hordoz magában. Én még jártam mobiltelefon nélkül általános iskolába és volt papír alapú ellenőrzőm és még pont nem hálózták be az okostelefonok sem a gimnáziumi időszakot. Viszont egy iszonyatosan nagy fejlődést, mi tényleg végigkísértünk folyamatosan, ahogy nőttünk fel. Óriási dolgokat. És ennek van egy óriási átka is,- valószínűleg mondjuk több, is- mégpedig az, hogy a gyorsan fejlődő világ, gyorsan fejlődő embert kíván magába. Olvastam egyszer egy Csányi Vilmos könyvben, hogy az alkalmazkodás ilyen szinten a változásokhoz, nem minden szinten megy végbe, például az idegrendszer esetében sem. Annyival több az inger, az információ és ezeknek a rendszerben tartását igénylő folyamatok, hogy a rengeteg pszichoszomatikus betegség hátteréül ez is egy elég erős okként szolgál.

Bántják ezt a generációt, hogy későn repül ki otthonról, elcsúsztatja a családalapítást. De látja-e azt is mindenki, hogy elkezdtünk 5 osztályos gimnáziumokba járni vagy külföldre menni ösztöndíjjal, mert, hogy mennyire fontos a nyelvismeret és ezért haladnunk kell a korral? Tudja-e azt is a mindenki, hogy milyen szintű ösztöndíjakat lehet kapni, átlagos családból származva, semmi papíron igazolható szociális deficittel, csak azért mert jól tanulsz? Körülbelül egy heti étkezést lehet finanszírozni vele. Menjen-e el e mellé dolgozni éjjelente vagy hétvégente a diák, hogy ne a szülei állják még az egyetemet is? Persze menjen, csak legyen e mellé tiszta az a kép, hogy sokszor ilyenkor jönnek a tanév passziválások vagy a csúszások. Nyilván van olyan is, akinek e nélkül sikerül.

Elérhető lett minden, egy kattintásra és ennek az az átka, hogy el is kell innentől érni mindent egy kattintásra. Talán ez még jobb példa, mint amiket fentebb írtam, hogy mindennek van árnyoldala is. Nagy szabadságnak pedig legtöbbször nagy korlátozás a vége, akár önként vállalva. Szép példa erre a sok nem valós ételérzékenység. Óriási kínálat és lehetőségek tömkelege hever előttünk, hogy mit és hogyan fogyasszunk és ahelyett, hogy eljutnánk oda, hogy ezt megtanuljuk mértékkel használni és élvezni, keresünk helyette korlátokat, hogy le lehessen szűkíteni a kínálat és lehetőségek mennyiségét.

Mind ugyanabban a világban élünk és mindenkinek kötelessége vagy alkalmazkodni, vagy újat mutatni. Én csak azt mondom, hogy ne bántsuk ok nélkül azt a generációt, aki az információs forradalomba született bele, mert senki nem tanította meg őket arra, hogy mit kell ezzel kezdeni. Teljesen más felnőttként szembesülni valamivel, mint gyerekként vagy serdülőként. Mi lássuk meg azt, hogy az előttünk járó X generációnak mindezek a dolgok mekkora ugrásnak számítottak, hogyan tudtak volna ezzel kapcsolatban, időben nekünk segíteni? Inkább próbáljunk egymásnak segíteni, egymástól kérni bármiben, amiben a másik előrébb tart és kizárólag generációs különbségeken alapuló tulajdonságok miatt, ne bántsuk a másikat. Mégpedig azért, mert mindennek van jó és rossz oldala is és ezt tudja mindenki.

Tovább


Igazából, miért nehéz a váltás?

Mind mások vagyunk, én példaként egy vérbeli ragaszkodó. Nem engedek a szokásaimból, ha mégis muszáj, azt borzasztóan élem meg. Meg van mindennek a helye, hol tárolom, hová szoktam tenni, hol keressem az adott iratot, könyvet, szezonális ruhadarabot. Viszont ha valamiből kiábrándulok, vagy jön egy villámcsapás, hogy ennek mégsem így kéne lennie a másodperc tört része alatt váltok. Nem így van ez az életmódnál.

Valahogyan, az az érzésed támad, hogy ha egy szendvicsre cseréled az évek óta reggelire fogyasztott zabkását, az életed  is meg fog változni. Igazából, ez így is van. Rengeteg hozzáadott értéke van az étkezéseknek. Nosztalgikus, emlékekkel, érzésekkel teli szokások.

Eszedbe jut a hétvégi bundás kenyérről, hogy kis korodban anyukád hétvégén rendszeresen sütött neked. Mellé pedig finom, mézes tea járt. Ma pedig vallasz bizonyos elveket, mely mind a bundás kenyér ellen szól. Amiből igazán finoman elkészíthető, az mind tiltólistás számodra. Felmerül ezek után benned a kérdés, azzal, hogy mindezt elutasítod,- tényszerűen persze csak a fehérlisztet, az olajat és cukrot- nem utasítod-e el a hagyományaidat, az emlékeidet, a családi szokásaidat is teljesen?

Túlzok, persze, hogy igen. De azt akarom mondani ezzel, hogy van, ami sokkal több annál, mint aminek látszik. Nagyon keveseknek jelenti az étel csak az üzemanyagot az életükhöz.

Tudd, azt, hogy nem vagy rossz, ha megkívánsz valami olyat, ami az elveid ellen való. Akkor sem vagy rossz, ha azt el is fogyasztod. Sőt rossz akkor sem vagy az, ha elcsúszol a határ mentén, a jelenlegi elveid és az emocionális étkezési hagyományaid között.

Ha ez téged is ennyire foglalkoztat, akkor ne legyél rest rájönni, miért egy-egy étel az, ami a legerőteljesebben szimbolizálja a gyerekkorodat. Mert ezt ugye te is sejted, hogy nem jó, ugye?

 

Tovább


Éhes lettem, de ezúttal lelkileg 2. rész

Az előző írásban arról volt szó, hogy lehetséges az is, hogy nem csak élettani háttere van, hogy mikor, mennyit és mit választasz étkezéseid során. Ha lemaradtál róla, itt pótolhatod. Álljon itt még további négy állapot, melyek esetén sem a tested az, aki éhes. Az ismertetéshez továbbra is Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című könyv szolgál alapul.

A strukturálási éhség
A felelősségvállalás hiánya, vagy a kudarckezelés nehézségei is kivetülhetnek az étkezésünkkel kapcsolatos kérdésekre.
Ha nem tudod megfelelően beosztani az idődet, vagy ha ugyan vannak terveid, de lehetetlenség azokat betartanod, kit vagy mit okolsz ezekért?
Állandóan az evésen gondolkodsz, a következő étkezéseiddel kapcsolatosan szövögetsz terveket, pedig inkább az étkezések közötti idő az, amit strukturálnod kéne.
Az étkezés mikor és hogyanjának belülről kell jönnie, de erre esélyed sincsen, ha nem kezdesz el figyelni a tested jelzéseire, az igazi éhségre és jóllakottságra.

#egészség #pszichológia #evés #életmód
Az étel és ami mögötte van

A cselekvési éhség
Ez a fajta pszichológiai éhség akkor fordul elő, ha ugyan vannak tennivalóid és feladataid, de azok nem jelentenek különösebb örömet és kihívást számodra. Hiányoznak az életedből azon tevékenységek, melyek hatékonyak és képesek fenntartani az érdeklődésedet. Az erre hajlamosaknál, a kiégés fázisainak valamelyikénél jellemzően kialakul a cselekvési éhség, a valós motivációval teli cselevés helyett.

A produktivitási éhség
Az alkotási folyamat igényli a jelen megélésének képességét. Sokaknak azonban komoly problémát jelent az érzelmek átélése és az önkifejezés. Ezzel a alaproblémával küzdő ember vágyik a változásra, mégis szorong, amikor az bekövetkezik. Az a gyötrő ambivalencia, hogy egy bizonyos állapot elérése után vágyakozik, ugyanakkor maga a vágyott állapot gondolata is gyötrelmes számára, lehet a produktivitási éhség kialakulásának hátterében.

A szeretetéhség
Elkezdtem mondatba foglalni, hogy a szeretetéhség hogyan kapcsolódik az azt megelőzően említett produktivitási éhséghez, de igazából, ha végigolvassuk a 8 pszichológiai éhséget láthatjuk, hogy mind között vannak egyezések. Vannak azok a bizonyos személyiségjegyek, melyek,– ha szabad ilyet mondanom –általánosan hajlamosíthatnak bármelyik kialakulására. Az önbizalomhiány, az öntisztelet és önbecsülés alacsony megléte, az erős külső kontrollos személyiség, gyenge önismeret, de itt még lehetne folytatni a felsorolást.
Tudom, hogy a következő mondatok nem a megoldást kínálják, de elgondolkodtatóak.
Ha én magamat nem tisztelem, hogyan várhatom el ezt valaki mástól?
Ha saját magamat nem szeretem, hogyan várjam el ezt mástól?

Ha a magammal való kapcsolatom hiányos, nem megfelelő, nem jó, hogyan is lehetne bármi és bárki mással jó? Hogyan?

Tovább


Éhes lettem, de ezúttal lelkileg  1.rész

Teli van életünk szimbolikus étel-használattal. Jégkrém, méghozzá bödönből, szerelmi bánat esetén, pizza rendelés egy esős péntek estén, sütizés vasárnap délután az ebédet követően. Vajon ezeket mindig, specifikusan a testünk kívánja? Nem vagyok ebben biztos, érdemes mögé néznünk. Ehhez segítségünkre pedig, Dr. Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című könyve és az általa használt 8 pszichológiai éhség érkezik.  Ismerkedjetek meg az első néggyel rögtön!

Az ingeréhség
Életminőség rontó lehet, ha kevesebb inger ér minket, mint igényelnénk, ráadásul visszatérően ugyanazok az ingerek. Ahogy a testünk a tápanyagokra, idegrendszerünk az ingerekre éhes, mint látvány, íz, illat, hang, érintés, simogatás, beszélgetés. Az evés elnyomhatja az igazi hiányt, helyettesíthet egy másik ingert. Jellemző ingerhiányos állapotok lehetnek például

  • kisgyermekkel otthon maradó anya vagy a kapcsolati ingereket hiányoló ember,
  • munkahelyi monotónia,
  • az élet összes kihívását stresszként kezelő ember.

A kapcsolatéhség
Van, hogy valahová annyira tartozni akar az ember, hogy már az sem számít, hogy az  igazából nem jó. A probléma, mint jó barát be tud kerülni az életébe, helytelen étkezési szokások, bizonyos ételekre támaszkodás formájában is. Innentől pedig ez már egy többszörösen negatív öngerjesztő kör is lehet, hiszen egy problémára, ha a jellemző válasz az evés, elveszik szép lassan a saját, valós igénye és annak kommunikálása.

Az elismeréséhség
Az elismerést szavakkal és cselekedetekkel kifejezve, kommunikáljuk a másik felé, hogy ő fontos és figyelünk rá. Ám mi van akkor, ha valaki annyira nem ismeri el saját magát, hogy ezt másoktól is képtelen befogadni. Előfordulhat ez a fajta éhség a következő helyzetekben:

  • modern női szerepkör, mi számít most elég jónak?
  • szerepkonfliktusok, mi a férfi és mi a nő szerepe ma, mi az elvárás ezekkel szemben?
  • a média által sugallt, tökéletes ember képe, sikeresség és tökéletesség, csak együtt járhatnak?

Létezik az, hogy valaki annyira nincsen tisztában önmagával, hogy a saját, a mi esetünkben éhséghez kötődő igényeit sem képes felismerni. Ha pedig úgy érzi, sehonnan nem jön elismerés az életéből, jöhetnek azok saját magától, jutalom falatok formájában.

A szexuális éhség
Az evés és a szex között több kapcsolódási pont van, mint hinnénk. Mindkettőnél megjelenhet a vágyak kontrollálási problémája. Régen a nőknél a szexuális vágyak elfojtása, mint státusszimbólum volt jelen, ma ez áttevődött az evés iránti vágy elfojtásába. Mindkettő elvesztette eredeti funkcióját mára, valamint mindkettőnél használjuk a bűnöst, mint jelzőt. Kell ennél több magyarázat, miért lehetséges, hogy egyikben és másikban is attól eltérő vágyakat élünk meg?

Ha érdekelnek további érdekességek, hogy például a diétázás miért csak a bűnözéssel karöltve jelenik meg, kattints ide.

Tovább
«
12

Szoktam

blogavatar

Az életmód a rendszeresen elkövetett tevékenységek rendszere. Te hogyan SZOKTAD élni az életedet?

Utolsó kommentek