Akárhogy is fejlődik a tudomány, örökölni fogunk felmenőinktől. Lehet, hogy csak egy szemszínt, lehet, hogy egy komplett habitust. Bár, már ezzel kapcsolatban megoszlanak a gondolatok, hogy vajon örököljük-e a természetünket, vagy azért leszünk ugyanolyan konokok és makacsok mint az apánk, mert mellette szociálizálódtunk és ezt átvettük tőle?

Óriási a különbség a között, hogy elfogadunk valamit és, hogy kifogásnak használjuk. A genetika pedig  egy hatalmas, erős védőháló, amit ahányszor csak tudunk, bevethetünk.

Vastagak a comjaim, nem bírom a hosszú távú dolgokat, nem tudok 7 előtt felkelni, munka után már nem bírom rávenni magam, de ez így volt anyámnál/apámnál is, ez genetikus.

Mondok egy példát, amivel szerintem te is szembetalálkoztál már életedben vagy pont veled is előfordult. Van egy barátod/ismerősöd, tipikusan az, akire azt mondják, ő az a vékony típus, még netán az egyik szülője is az. Elkerültök egyetemre, a vékony ismerős is távol kerül otthonról. 2-3 év múlva újra találkoztok és teljes meglepedésedre, 5-10 kg plusz van rajta. Először nem érted, aztán betudod annak, hogy ja, ez az egyetem, a rendszertelenség, a sok buli, az éjszakázás és az olcsó, rossz minőségű kaja. Viszont mondok én neked erre valamit.

Ha ő az a genetikusan vékony valaki, az egyetemen is, meg utána bármikor később is tartotta volna a súlyát. Mert ő vékony és pont. Én pedig azt mondom, hogy volt egy nagyon jó szokásrendszere és valószínűleg a családjának is étkezés tekintetében, ami azt a korábbi formát eredményezte. A szokásaihoz tartozott a sport, az, hogy hétközben nincs jelen minden nap az édesség, az, hogy a TV előtt nem eszik, sorolhatnánk ide sok különböző példát. Kikerült viszont a megszokott környezetből, felrúgta sok jó szokását és ennek megfelelően és teljesen jogosan jelentkezett mindez plusz súly formájában is.

Nem azt mondom, hogy nincsen hajlamunk bizonyos dolgokra. Azt sem mondom, hogy mind ugyanoda és ugyanolyan tempóban, ugyanazoktól az ételektől hízunk. Mind kaptunk egy testet, amire, ha odafigyelünk, megismerhetjük teljesen a használati útmutatóját. Az már a te hibád, ha ismered ezt az útmutatót és mégis eltérsz tőle. Mindenkinek van, amit könnyen és amit nehezen, sok és kemény munka árán érhet el. Ez egy olyan tény, amit el kell fogadnod.

A genetikád a használati utasítás, de az életmódod az, amivel kihozhatod belőle a legtöbbet. Az számít, hogy mit szoktál csinálni, rendszeresen, nap mint nap. Szokj rá arra, ami előrébb visz téged. A szoktam-tevékenységek fogják igazán meghatározni az életedet. Jusson eszedbe mindig: 

Mert én így szoktam.