Szoktam

Az előző írásban arról volt szó, hogy lehetséges az is, hogy nem csak élettani háttere van, hogy mikor, mennyit és mit választasz étkezéseid során. Ha lemaradtál róla, itt pótolhatod. Álljon itt még további négy állapot, melyek esetén sem a tested az, aki éhes. Az ismertetéshez továbbra is Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című könyv szolgál alapul.

A strukturálási éhség
A felelősségvállalás hiánya, vagy a kudarckezelés nehézségei is kivetülhetnek az étkezésünkkel kapcsolatos kérdésekre.
Ha nem tudod megfelelően beosztani az idődet, vagy ha ugyan vannak terveid, de lehetetlenség azokat betartanod, kit vagy mit okolsz ezekért?
Állandóan az evésen gondolkodsz, a következő étkezéseiddel kapcsolatosan szövögetsz terveket, pedig inkább az étkezések közötti idő az, amit strukturálnod kéne.
Az étkezés mikor és hogyanjának belülről kell jönnie, de erre esélyed sincsen, ha nem kezdesz el figyelni a tested jelzéseire, az igazi éhségre és jóllakottságra.

A cselekvési éhség
Ez a fajta pszichológiai éhség akkor fordul elő, ha ugyan vannak tennivalóid és feladataid, de azok nem jelentenek különösebb örömet és kihívást számodra. Hiányoznak az életedből azon tevékenységek, melyek hatékonyak és képesek fenntartani az érdeklődésedet. Az erre hajlamosaknál, a kiégés fázisainak valamelyikénél jellemzően kialakul a cselekvési éhség, a valós motivációval teli cselevés helyett.

A produktivitási éhség
Az alkotási folyamat igényli a jelen megélésének képességét. Sokaknak azonban komoly problémát jelent az érzelmek átélése és az önkifejezés. Ezzel a alaproblémával küzdő ember vágyik a változásra, mégis szorong, amikor az bekövetkezik. Az a gyötrő ambivalencia, hogy egy bizonyos állapot elérése után vágyakozik, ugyanakkor maga a vágyott állapot gondolata is gyötrelmes számára, lehet a produktivitási éhség kialakulásának hátterében.

A szeretetéhség
Elkezdtem mondatba foglalni, hogy a szeretetéhség hogyan kapcsolódik az azt megelőzően említett produktivitási éhséghez, de igazából, ha végigolvassuk a 8 pszichológiai éhséget láthatjuk, hogy mind között vannak egyezések. Vannak azok a bizonyos személyiségjegyek, melyek,– ha szabad ilyet mondanom –általánosan hajlamosíthatnak bármelyik kialakulására. Az önbizalomhiány, az öntisztelet és önbecsülés alacsony megléte, az erős külső kontrollos személyiség, gyenge önismeret, de itt még lehetne folytatni a felsorolást.
Tudom, hogy a következő mondatok nem a megoldást kínálják, de elgondolkodtatóak.
Ha én magamat nem tisztelem, hogyan várhatom el ezt valaki mástól?
Ha saját magamat nem szeretem, hogyan várjam el ezt mástól?

Ha a magammal való kapcsolatom hiányos, nem megfelelő, nem jó, hogyan is lehetne bármi és bárki mással jó? Hogyan?

Egyik kedvenc előadásom Amy Cuddy, amerikai pszichológus előadása, a következő szlogennel: "tettesd, amíg sajátoddá nem válik."

Röviden, viselkedj úgy már most, amilyen lenni szeretnél és a jutalom tényleg az lesz, hogy olyanná válhatsz.

Valószínűleg téged is riaszt az a gondolat, hogy mennyi mindent lehetne másként csinálni. Tényleg lehetne két utcával arrébb parkolni, a második emeletre még két szatyorral a kezedben is fel lehetne sétálni és a délutáni kávé mellé ütemszerűen nem kell, hogy jöjjön a süti. Apróságok, igaz? Ezért hagyják már ezeket is oly sokan figyelmen kívül, mert, hogy ezzel aztán úgy sem segítenek magukon semmit.

Választanod márpedig kell!
Nem másnak, neked. A döntést meghoznod arról, hogy változtatsz. Arról, hogy hajlandó vagy tenni azért, hogy jobban éld az életed. Aktívabb hétköznapokat, egészségesebb hobbit, újfajta főzési eljárásokat, teljesebb pihenést.

Ilyenkor szokott érkezni a következő:

De nekem ez most nem lehetséges, mert....

Ismerünk példákat, vagy soroljam? 

• van három gyermekem, úgy nem lehet diétázni, hogy főzök rájuk
• most stresszes időszak van a munkámban, nem fér bele a pihenés
• kaotikus a beosztásom, csak heti egy edzés férne bele, annyival meg úgy sem megyek semmire

Őszintén, melyikőnk akarja ezt a változást igazán? Te szeretnéd, hogy jobb legyen az életed minősége vagy csak én pörgetem fel magamat azon, hogy lehetne másként is csinálni?

Annyi okos ember már megmondta ezt korábban, (okos alatt itt tényleg azt is értem) hogy nem lesz olyan, hogy tökéletes időpont. Tudd azt, hogy ha bármi ellen kifogást szeretnél használni, mindig akad majd egy.

Vegyél kölcsönbe egy életmódot!

Képzeld el azt a tökéletes állapotot, amikor minden úgy jó, ahogy van. Ezután képzeld el azt az életmódot, amely ebben az idilli állapotban a tiéd. Milyen szokásaid vannak, hogyan éled a napjaidat? Mi lenne, ha ezt mind kipróbálnád? Nem is kell az összeset egyszerre, válasz ki közülük kettő vagy hármat maximum. Próbáld ki őket, mielőtt végleg mellettük döntenél, de persze teljes komolysággal.

Lehet, hogy bejönnek majd. Lehet, hogy tényleg tetszeni fog az életmód, amit kölcsönvettél a "tökéletesebb" énedtől. Lehet, hogy ezt a kölcsönt majd nem akarod vissza adni, hanem megtartod. Az életmód, mely kölcsönbe, majd aztán örökbe jár. 

Akárhogy is fejlődik a tudomány, örökölni fogunk felmenőinktől. Lehet, hogy csak egy szemszínt, lehet, hogy egy komplett habitust. Bár, már ezzel kapcsolatban megoszlanak a gondolatok, hogy vajon örököljük-e a természetünket, vagy azért leszünk ugyanolyan konokok és makacsok mint az apánk, mert mellette szociálizálódtunk és ezt átvettük tőle?

Óriási a különbség a között, hogy elfogadunk valamit és, hogy kifogásnak használjuk. A genetika pedig  egy hatalmas, erős védőháló, amit ahányszor csak tudunk, bevethetünk.

Vastagak a comjaim, nem bírom a hosszú távú dolgokat, nem tudok 7 előtt felkelni, munka után már nem bírom rávenni magam, de ez így volt anyámnál/apámnál is, ez genetikus.

Mondok egy példát, amivel szerintem te is szembetalálkoztál már életedben vagy pont veled is előfordult. Van egy barátod/ismerősöd, tipikusan az, akire azt mondják, ő az a vékony típus, még netán az egyik szülője is az. Elkerültök egyetemre, a vékony ismerős is távol kerül otthonról. 2-3 év múlva újra találkoztok és teljes meglepedésedre, 5-10 kg plusz van rajta. Először nem érted, aztán betudod annak, hogy ja, ez az egyetem, a rendszertelenség, a sok buli, az éjszakázás és az olcsó, rossz minőségű kaja. Viszont mondok én neked erre valamit.

Ha ő az a genetikusan vékony valaki, az egyetemen is, meg utána bármikor később is tartotta volna a súlyát. Mert ő vékony és pont. Én pedig azt mondom, hogy volt egy nagyon jó szokásrendszere és valószínűleg a családjának is étkezés tekintetében, ami azt a korábbi formát eredményezte. A szokásaihoz tartozott a sport, az, hogy hétközben nincs jelen minden nap az édesség, az, hogy a TV előtt nem eszik, sorolhatnánk ide sok különböző példát. Kikerült viszont a megszokott környezetből, felrúgta sok jó szokását és ennek megfelelően és teljesen jogosan jelentkezett mindez plusz súly formájában is.

Nem azt mondom, hogy nincsen hajlamunk bizonyos dolgokra. Azt sem mondom, hogy mind ugyanoda és ugyanolyan tempóban, ugyanazoktól az ételektől hízunk. Mind kaptunk egy testet, amire, ha odafigyelünk, megismerhetjük teljesen a használati útmutatóját. Az már a te hibád, ha ismered ezt az útmutatót és mégis eltérsz tőle. Mindenkinek van, amit könnyen és amit nehezen, sok és kemény munka árán érhet el. Ez egy olyan tény, amit el kell fogadnod.

A genetikád a használati utasítás, de az életmódod az, amivel kihozhatod belőle a legtöbbet. Az számít, hogy mit szoktál csinálni, rendszeresen, nap mint nap. Szokj rá arra, ami előrébb visz téged. A szoktam-tevékenységek fogják igazán meghatározni az életedet. Jusson eszedbe mindig: 

Mert én így szoktam.